2021. tavaszán ismertem meg Locskai Ildikó gyógytornászt, aki – túlzás nélkül mondom -, megmentette az életem. Hogyan? Alvó gerincsérveim egyike éppen begyulladt, és a legkisebb mozdulatra olyan fájdalmaim voltak, hogy az otthoni mellékhelyiségbe is csak négykézláb voltam képes kimászni. Hajnalfelé eltaxiztam a kecskeméti kórház ügyeletére, de gyakorlatilag mindenféle fájdalomcsillapítóra (általában is a gyógyszerekre) olyannyira érzékeny vagyok, hogy a közérzetemen segíteni nem tudtak, mígnem valaki ajánlotta, kérjem gyógytornász segítségét. Így értem el Ildikóhoz, aki körülbelül két hét alatt a gyakorlataival lábra állított, és 75 évesen, azóta sem ismerem a fájdalmat. Időnként bejelez a lapockám, de mindig van egy éppen ajánlott gyakorlata a rakoncátlankodó izomcsoport megregulázására, ami kisöpri a fájdalmat. Hozzátartozik persze, hogy eleinte hetente egyszer, de már hosszabb ideje hetente kétszer járok tornázni, otthon pedig minden nap végig csinálom ugyanazokat a gyakorlatokat, amelyeket éppen azon a héten ajánl nekem az órákon attól függően, hogy milyen az aktuális közérzetem, főként az egész napos ülőmunkám miatt. Persze egyébként is igyekszem figyelni az egészségemre, naponta 3-5 kilométert sétálok, gyalogosan intézve ügyes-bajos dolgaimat, és hetente járok masszőrhöz is, aki szintén hozzásegít a hátam karbantartásához. Természetesen tisztelem az orvosokat, de 2021. tavasza óta Ildikó segítségével és napi útmutatása szerint, mindent megteszek azért, hogy minél tovább megőrizzem az egészségemet orvosi segítség és gyógyszerek nélkül.
Tovább olvasom
Mária