A köpölyözés a hagyományos népi gyógyászat egyik igen kedvelt módszere világszerte mind a mai napig. A hivatalos orvoslásban hosszú időn keresztül érdemtelenül háttérbe szorult, ám a fasciális szemléletmód térnyerésével újra előtérbe került és immár nemzetközileg elfogadott és széles körűen alkalmazott módszerré vált, mint a kötőszöveti mobilizáció egyik igen hatékony eszköze.
A köpöly egy harang vagy kúp alakú csésze, amit üvegből, szilikonból vagy műanyagból készítenek. A köpölyözőt a problémás területre helyezve statikusan vagy mozgatva alkalmazzuk, úgy, hogy benne vákuumot képzünk a levegő eltávolításával, ezzel intenzív helyi vérkeringés és nyirokkeringést fokozó hatást érve el. A bőr kipirosodik ezen a területen, jelezve, hogy a szövetek anyagcseréje megélénkül, a vákuum segítségével a szövetek lazulnak, a letapadások „felszakadnak”, a sérülések utáni duzzanatok csökkennek. Mivel a mozgásszervi panaszok mindig együtt járnak kötőszöveti és izom feszülésekkel, illetve letapadásokkal, amik rontják a funciót. Ezeken a területeken a köpölyöző masszázs funkciójavulást, fájdalomcsillapítást eredményez. Az említett vákuum hatására a szövetek távolodnak egymástól, a kóros letapadások pedig oldódnak. Célzott terápia során a köpölyözés a manuálterápia kiegészítéseként szolgálhat. A köpöly nem csodaszer, értelemszerűen akkor a leghatékonyabb, ha megfelelően kombináljuk más, lehetőleg aktív mobilizációs technikákkal.
A terápiában fontos a kötőszövet anatómiai ismerete és funkcionális szerepének figyelembevétele. Mivel a mozgáslánc része, ezért a mozgásbeszűkülések irányának ismeretével és az izomlefutások irányának meghatározásával a köpölyterápia is hatékony kezelési technika lehet.
Hatásai:
© Minden jog fenntartva.